Olvadóbiztosító

[nova]

Eredeti cikk forrása: http://hu.wikipedia.org


Az olvadóbiztosító (elterjedt téves elnevezéssel biztosíték) olyan készülék, melynek elsõdleges feladata az áramköri elemek (vezetékek, villamos motorok, elektronikai berendezések) védelme a túláramok és zárlati áramok káros hatása ellen, vagyis az áramkör megszakítása az erre a célra méretezett, vékony huzal kiolvadásával. Másodlagos feladatuk a névleges elektromos áramerõsségüknél nem nagyobb áramok üzembiztos vezetése.


Története

Az olvadóbiztosítók legelsõ formája szabad levegõben kifeszített ólom olvadószál volt, amit Thomas Alva Edison szabadalmaztatott 1871-ben. Késõbb üvegbõl vagy kerámiából készült szigetelõ patronban helyezik el az apró, fém végzõdésû huzalt, hogy az áram megszakadásakor keletkezõ villamos ív és olvadt fémcseppek ne okozzanak további károkat. Késõbb az egyre nagyobb teljesítménynek és változatos igényeknek megfelelõen egyre több változata alakul ki. Mivel csak egyszer használhatóak és cserélésük is idõigényes; egyre többször alkalmaznak helyettük megszakítókat.


Fajtái

Névleges feszültségük szerint:

nagyfeszültségû (középfeszültségû),
kisfeszültségû.

Kiolvadási jelleggörbéjük szerint:

gyors (hirtelen),
késleltetett (lomha),
normál
mérsékelten lomha
igen gyors (ultragyors),
kombinált (lomha-gyors).

Szerkezeti felépítésük általában a felhasználási terület szerint változik.


Hálózati feszültségnél használt biztosítók


Diazed rendszerû


D rendszerû olvadóbetétek
A diazed háztartásokban való használatra kifejlesztett, érintésvédett, csavarós biztosító rendszer. Az aljzatba szerelt illesztõgyûrû mérete megakadályozza, hogy nagyobb értékû betétet helyezzenek bele. A betét kiolvadását egy rugóra erõsített színes gomb elõugrása jelzi. A színek 4-200 amper erõsségig jelzik a betét névleges áramerõsségét. Elterjedt áramértékek: 2, 4, 6, 10, 16, 25, 35, 50, 63, 80, 100, 125, 160, 200 amper [1].
Nagy teljesítményû, késes rendszerû [szerkesztés]
A késes rendszerû biztosítók ipari alkalmazásra készülnek, legkisebb megszakítóképességük 50kA. Az olvadóbetétek eltávolítása egy rájuk kapcsolható fogantyúval lehetséges, a szorítólapok nagy ereje miatt.


Csöves rendszerû


A csöves (ún. Wickmann-) biztosítók elektronikai, kis teljesítményû alkalmazásra készülnek. Az olvadószál vagy átlátszó üvegcsõben, vagy kerámia csõben van elhelyezve. (Az üvegházas biztosítónál vizuálisan ellenõrizhetõ az olvadószál épsége.)
A nálunk is általánosan használt biztosító 20 mm hosszú és 5 mm átmérõjû. Használatosak (inkább az angolszász országokban, illetve a magasabb feszültség tartományokban) nagyobb (32 mm hosszú és 6,3 mm átmérõjû)[1], valamint újabban rövidebb Wickmann biztosítók is.

A biztosító lehet nagyon gyors (jelölése: FF), gyors (F), normál (N), mérsékelten lassú (M), lassú (T), és nagyon lassú (TT) kiolvadású. Utóbbiaknál az olvadószál felmelegedését nagyobb hõtehetetlenséget biztosító fémcseppnek az olvadószálra helyezésével késleltetik. A nagyobb feszültségen alkalmazott nagy áramú gyors kioldású biztosítóknál úgy érik el a kiolvadáskor keletkezõ ív gyors megszakítását, hogy az üvegcsövet kvarchomokkal töltik, mely az ív hatására megolvadva megszakítja az ívet. Azt, hogy különbözõ mértékû túláram esetén mennyi idõ elteltével olvadjon (és szakítsa meg az áramkört) a biztosító, szabvány írja elõ.