Villanyszerelő Szakmai Fórum

Mit gondoltok? Mennyire valósak ezek a felmérések?





Miért nem akar senki villanyszerelő lenni? (http://eduline.hu/felnottkepzes/2010/8/25/20100825_szakmunkaskepzes_europai_unio)

,,Egy parkettázó, egy burkoló haza tud vinni havonta 450.000-600.000,-Ft. nettót."

Néhány kérdés:

Amennyiben ez így van, ez vajon mennyi munkaidővel jár?
A burkolónak mennyi szabványt kell naprakészen ismernie?
Nekik van ötévente továbbképzés kötelező vizsgával egybekötve?
Őket ellenőrzi valamilyen hatóság folyamatosan, mint minket? 
Egy burkolónak milyen dokumentumot kell kiállítania a munkája végeztével?
Mennyi ideig és milyen felelősséggel tartoznak a munkájukért?
A villanyszerelők/felülvizsgálók miért nem keresnek ennyit?
Ezek az egyenlőtlenségek mikorra szűnnek meg?
Miért van nagyobb presztízse egy burkolónak (festőnek, gázszerelőnek ..stb.) mint egy villanyszerelőnek, akinek a felelőssége soha nem évül el az általa végzett munkáért? 

És még sorolhatnám......

Szerintetek ez jól van így?

Én azt látom hogy mindenki villanyszerelő/villanyt szerelő! :D :D

Én valahol azt látom, hogy mindenkit a külsőségek érdekelnek, a felszín alatti dolgok senkit. Igaz ez felújításnál építkezésnél. A legtöbb embert az érdekel, hogy milyen a lakás ahol élni fog, de ebbe nem tartozik bele az elektromos hálózat. Sokszor látni olyat is, hogy régi életveszélyes elektromos hálózatot eltakarva (elfedve) újítanak fel.

A villamos szakma a többi szakma sorába "süllyedt", így a gipszkartonos is bevállalja olcsóbban mindenféle képzettség, ismeret nélkül a villanyszerelést. A megrendelő csak azt nézi, hogy olcsó legyen és működjön. Hiszen addig senki nem foglalkozik az életveszélyes megoldásokkal, amíg nem történik baj.

Hogy ciki-e villanyszerelőnek lenni?
Hol van a szakma megbecsülése?

Villanyszerelőnek lenni menő, nem ciki.
Tetszik, vagy nem, a villanyszerelés az építőiparban (épületvillanyszerelés) továbbra is az orosz rulett kategóriája. Amíg a megrendelők (fővállalkozók) nem képesek korrekt módon viselkedni az üzletben, nem nagyon lesz olyan vállalkozó, aki minden ellenérzés nélkül, szívesen vág bele ebbe a műfajba. Az állandó alkudozás, kifizetetlen munkák nem segítenek abban, hogy ez a helyzet hamarosan megváltozzon. A mostani helyzetben, nagyon sok megrendeléssel is ezt a vonalat viszik tovább, talán nem is képesek másként gondolkodni.
Tavaly lettem villanyszerelő mester, a tanfolyamon velem együtt végzett pályatársak kivétel nélkül erről számoltak be.
Szinte mindenki szeretne tanulókkal foglalkozni, de elenyésző számban tanulnak villanyszerelőnek, és vegyesek a tapasztalatok a villanyszerelő pályát választók hozzáállásával kapcsolatban is.
A képző intézmények helyzete pedig egyenesen tragikus, 70 évhez közeli oktatók, és nullával egyenlő tárgyi feltételek - talán itt is csodának kell történni, hogy változás legyen. A szakképzés jelenlegi irányvonala nyílvánvalóan megbukott, de ezt soha nem fogják beismerni, akik így alakították. Emberminisztérium a párttitkár vezetésű kamarákkal koprodukcióban...
Szóval a kilátások nem túl jók.

Tanuló foglalkoztatáson kívül hol van jelentősége a mesterlevélnek?
A túlszabályozás is rossz irányba viszi a szakmát!
Ki mondja meg, hogy ki a jó szakember? A mai érdek képviselet szakemberei? Tudjuk, hogy egy közgyűlés határozatképes legyen első körben soha nem jön össze. Örülnek ha egyáltalán össze tudnak szedni annyi embert ami éppen elég. Nagyfokú érdektelenség van, így a jó szakemberek inkább dolgoznak. Holott nekik kellene részt venni a jó javaslatok kidolgozásánál.

Kedves Novill!

A mesterlevélnek ezen kívül (oktatás) semmi szerepe. Papucs orrán pamutbojt. (Miért szereztem meg? Mert a munkahelyemen van némi esély arra, hogy indulhat képzés. És mert olyan jól hangzik: mester  :P )
Mégis mi a francért kellene közgyűlésekre járogatni ahhoz, hogy a szakma képviselőinek véleményét megismerjék? Kb. 5 perc egy olyan online kérdőívet összedobni, aminek a kitöltésére csak regisztrált tagokat hívsz meg például, és nagyon gyorsan fogsz segítséget kapni a döntéshozatalhoz. Ha most a kamarákra gondolsz, pont nem nagyon érdeklik őket ezek a vélemények, mert központi utasításokat követnek, és ehhez a te meg az én véleményem egyáltalán nem hiányzik. Az érdekképviselet meg amúgy is csak egy ismeretlen jelentésű idegen szó a szótárukban...
Hallottál már olyanról, hogy egy ilyen szakképzési központ egy elismert mesternek, vállalkozónak, szakmabelinek egy olyan, anyagilag elfogadható ajánlatot tett volna: vegyen részt a szakképzésben, hogy legyenek értékelhető, használható tudású szakemberek?? Most 160-180 ezer nettóért ki fog elmenni oktatni, milyen használható, naprakész tudást fog átadni egy oktató?
Azt, hogy ki a jó szakember, nem tudom, kinek kellene megmondani.

Közgyűlésnél a szakmai érdek-képviseletekre gondoltam, bele értve a kamarákat is.  Mivel ezen szervezeteknek némi szakmai véleményezési joga a jogszabály alkotás előtt, ha megkérdezik őket.

Sajnos a villamossági hálózat nincs úgymond "szem előtt", nem látszik, nem robban, nem önthet el semmi, ha mégis meghibásodik a számos felújítás, átépítés esetén mostohagyerekként kezelt vill szféra. Épp ezért nem tartanak, félnek tőle oly mértékben, mint a "csöves" hálózatoktól, ergo "a lényeg, hogy égjen a villany, legyen delej a konnektorokban, oszt jónapot" a mainstream gondolkodásmód,ami csak abban az esetben változik, de akkor is csak 1-1 júzer esetén, ha történik vmi baj, havária, minek következtében esetleg K.O. lesz valamelyik gép, berendezés, netán végigég a 1/2 hálózat, ezzel napokra out of operation állapotot előidézve. Na, ez esetben már jön az ajvék & picsogi; "hogy jajjjaj, mesterem, baj van, leégett, szikrázott, majdnem felgyúlt a ház, úristen most hogyan tovább??" Ekkor jövünk ugyebár mi és ilyenkor már lehet határozottan összeírni, presszionálni, konkrét felújítási terveket az asztalra csapni, mert már az egyszeri júzer is belátja, hogy igen, végső fokon sokkal többe fáj az egész, mintha anno, amikor folyt a felújítás, átépítés, nos akkor csapott volna a mondjuk 5 milliós felújítási költségvetéshez még 1 millát, minek eredményeként lett volna egy fullosan újjáépített, korszerűsített és nem mellesleg ÉV jegyzőkönyvvel is megbolondított hálózata, mely esetleg úgy került kialakításra, hogy az a későbbiekben bármikor bővíthető, mert pl. az álmenyó felett mondjuk egy 200-as, netán osztófallal ellátott 300-as tálca került felerősítésre, azaz nemcsak az erősáram kábelezése cserélhető, bővíthető könnyedén, de egy új KAT, 2x2x0.8-as, stb is gond nélkül, ohne zsanér feldobható a tálcára, stb. mivel még mindig ideiglenesen az NSZK-ban élek, melózom, ezért az otthon valóban havonta megkereshető nettó összegek tekintetében nem tudok autentikusan nyilatkozni, épp ezért ezen témát rátok, stabilan otthon melózó fórumtársakra hagyom... ::)

Jó gondolat ez is, hogy a "többi" csöves hálózatnál jelentkező probléma hamarabb kiderül és sok esetben látványosabb a hibajelenség. Igaz, hogy az áram és a víz is folyik, de ha a vízvezeték nincsen jól tömítve akkor annak hamar látható nyomai vannak. Ha a vezeték vezetésére szolgáló hálózattal történik valami akkor jobb esetben csak nincsen villany. De ez nem olyan látványos mint egy átázott fal.
Az esetek nagy részben pedig nem tűzesettel végződik egy elektromos hálózaton bekövetkezett hiba, vagy halálos áramütéssel. Tegyük hozzá szerencsére.

Valahol lehet itt kereshető annak is a magyarázata, hogy az átlag emberek miért nem kellően becsülik meg az elektromos szakembereket.

Üdv.
Hát azért ezt a videót látva,azt azért megjegyezném,hogy azt mondják hogy azonnal fel tudnának venni ,segédmunkást ,ill szakembert ,csak azt felejti el mindenki,hogy MENNYIÉRT. Persze ,hogy nem  megy el senki se segédnek ,se szakembernek egy "vállalkozó szaki" mellé ,mert nem fizeti meg. A határtól nyugatabbra 3szor  4szer többet kínálnak nekik. Most azt látom,hogy a "vállalkozó szakik" valahogy öngólt lőttek ,ilyen téren.Mert az áraikat ugyan sikerült feltorrnászni a lakosság felé,de az embereiket nem fizették meg egyenes arányban,próbálták kapzsi módón benyelni a többletet,most meg mi az eredménye : a kuli munkákat is csinálhatják maguk ,illetőleg nem tud elvállalni pl határidős munkákat mert nincs embere,egyedül vagy másodmagával meg nem tud úgy haladni. Az meg nem jó szöveg,hogy nem tud több pénzt adni a munkásainak,de igen tud csak AKARNI kell .

Ez jóval összetettebb mint gondolnád. Lehet, hogy igazad van. Próbálj úgy gondolkodnod, hogy te is vállalkozó vagy itt a magyar viszonyok között. Akkor másként látnád valószínű , hogy nem a kapzsiság miatt.

Nem könnyű az eredeti kérdést megválaszolni, nagyon sokat változott a világ pár évtized alatt. Amikor még mi voltunk 14 év körüliek, az általános iskola végén, az osztály 80-90 %-a valamilyen szakma felé orientálódott, és a maradék 10-20% ment továbbtanulni gimnáziumba vagy bárhova. Sok esetben elég szerény körülmények között nevelkedtek a gyerekek, nagy szükség volt a pénzre, és ez volt az alternatíva ha valaki kicsit drágább cipőt, ruhát, vagy saját motort szeretett volna venni, esetleg a szombati bulihoz pénzt szerezni. Elmentünk szakmát tanulni, minket már 3. ipariban szakmunkásbérben foglalkoztattak, és gyakorlatilag már 17 évesen szakmunkások lettünk. Akik nem álltak olyan jól, bukdácsoltak, jók lettek segédmunkásnak valahol, esetleg gyárban, szalag mellé, még 8 általánossal is. Azután vagy megjött az eszük, és tanultak valamit később, vagy minden úgy maradt ahogy volt. Akik már 3-as 4-es tanulók voltak, mehettek akár villanyszerelőnek, de emlékszem viszonylag jó jegy kellett (és eredményes felvételi vizsga) az autószereléshez is.

A mai gyerekek sok esetben már jobb körülmények között cseperednek fel. A szülők nem gazdagok ugyan, de erő felett próbálnak mindent megadni a gyerekeknek, elég ha csak a provident kölcsönből finanszírozott ájfonra gondolunk, amit a mamlasz természetesen összetör fél év múlva. Megvesszük a márkás ruhákat, cipőket, hiszen emlékszünk még a saját gyerekkorunkra, nekünk nem jutott, és most igyekszünk jobbat adni. Szülőként morgunk ugyan, hogy szart sem csinál a gyerek otthon, bezzeg a mi időnkben mennyi munka volt a ház körül, de lecsillapodunk, és a rohanó világban elütjük annyival: "változnak az idők" A gyerek pedig fekszik egész héten, számítógép, TV, tablet, telefon, xbox, stb. megvan minden, gyakorlatban nem nélkülöz. Van ugyan 1-2 dolog, amit még szeretne, de sok esetben nem annyira fontos. Nincs ambíció, nincs törekvés, akarás. Van viszont kényelem és komfort, amiben felnő, és beleszokik. Természetes hogy van villany, tudja tölteni a telefonját, ha feltekeri a termosztátot meleg lesz, este jó meleg vízben fürdik. Ezek készen vannak, nem kell érte tenni.

Sokan most mosolyogva emlékeznek vissza, amikor nem volt még gázfűtés, fát és szenet raktak az utcába, rokonoknál ismerősöknél ez volt az őszi program. De páran még a begyújtós bojlerre is emlékeznek. A régebbi generációk ebben nevelkedtek, megszokták hogy valamit fizikailag csinálni kell, otthon és a gyakorlati helyeken is szigorú engedelmességre voltunk szoktatva. Egyfajta speciális rendnek nevezném a dolgot. Nem sok szó esett akkor a gyerek jogairól, és a tanárnő is úgy képen törölt, hogy öröm volt nézni. A többség beállt a sorba, és végezte a feladatát, mert akkor ezt kellett csinálni. Aki ügyes volt, jól dolgozott, jutott azért sok-mindenre, szépen tudott gyarapodni.

A mostani világban a gyerekek 80-90%-a tovább "szeretne" tanulni. (rosszul fogalmazok, nem akar ő semmit csinálni, de dolgozni sem) Nem tudni hogy minek, mi szülők is erőltetjük, "ne éljen úgy mint mi", "ne legyen neki nehéz", "jobb helye legyen" és hasonló. Azt is gyömöszölik valahova, aki alig 3-as, de azért találnak valamit, hogy besuvasszák, ha kell valami értelmetlen megnevezésű dologra. "Hagy tanuljon, ráér még dolgozni." Én megfordítanám a dolgot. Aki nagyon jó tanuló, az mehessen egyből tovább tanulni, aki nem, annak irány valamelyik szakiskola. Egy szakmától nincs vége a világnak. A fiatalok sok esetben a "burokba élés" és az életkoruk miatt, nincsenek tisztában a saját jövőjükkel. A mostani rendszerben simán ledolgozhat valaki 5-6 évet, és megvilágosodhat mi szeretne lenni, mit akar tanulni, és bármikor, bármi lehet akár 40 évesen is.

Alapvető probléma és összeférhetetlenségek:

A fizikai munka fárasztó. Gondoljunk bele, a legtöbb gyerek úgy nő fel ahogy fent leírtam. A legegyszerűbb dolgokkal sem találkoznak. Némelyik képtelen lenne felseperni egy munkaterületen. Napi 8 órát állni egy helyben már kimeríti őket. Sosem kellett eddig ilyet csinálnia. A gyerekek nagy része már nem kint játszik a pályán, és rúgja a bőrt, vagy bicajozik, esetleg fára mászik, hanem fekszik és csetel. Mi sok esetben találkozunk olyannal, hogy nincs fizikai állóképesség, a gyerek van hogy 10 perc állás után leül mert elfáradt.

A fizikai munka koszos. Kellemetlen amikor a reggel fél óra alatt "belőtt" ecsetfejed telemegy törmelékkel. Poros is lehetsz, kiszáradhat a kezed. Hazafelé ha összefutsz a barátaiddal megmosolyoghatnak. A gondosan összeválogatott ruhatárad és cipőd nem látszik, mert koszos melósban kell letölteni a napot. Egyre kevesebb emberen látsz munkaruhát életedben, ez olyan idegen.

Alkalmazkodni kell. Némelyik fiatal nem ismeri a fogalmat sem. Úgy nő fel, hogy a szülei megteremtenek mindent, és gondoskodnak róla. Iskolában szinte bármit megtehet, nincs retorzió. Hamar kialakul az "énközpontúság" természetes módon ő is érvényesíteni szeretné mihamarabb az akaratát. A mai világban ehhez minden feltétel adott, nincsenek gátak. Nincs belenevelődve a kötelezettség, engedelmesség. "Azt csinálok amit akarok" lesz a jelmondat. Nos, egy fizikai melósok közé zárt egyén bajban lesz. Hamar kiderül a gyengeség, mind fizikai értelemben, mind szellemileg. A gyerek nem is igazán törekszik, némelyik csak várja a délutánt. Itt nem ő diktál, neki mondják meg mit kell csinálni. Hamar kialakul benne hogy itt "parancsolgatnak" neki ne mondják meg, ő akkor eszik amikor akar, és különben is el akarom szívni még ezt a szálat. Nem érti miért baj ha fél órát késik, és ő az aki délután már 5 percenként nézi az órát.

Nincs motiváció. Otthon van kényelmes szoba, meleg, enni-innivaló. Jutott már pénz mindenre, hiszen anyu-apu nyomja ezerrel, sőt a nagyi is visszament a nyugdíj mellett pár órára. Ballagásra meglett a kis szuzuki is, a jogsi már régebben, amikor nem bukott meg befizették rá. És anyu mindig ad egy kis zsebpénzt, hiszen ő is volt fiatal, tudja hogy a fiúnak illik fizetni ha elviszi a lányt valahova. Sőt a szülők feje szokott fájni azon is, hogyan lesz a gyereknek háza-lakása. Csak nem engeded el a gyereked üres kézzel? Hiszen a szomszéd Lajosék is tudtak venni egy kis garzont Vilikének, pedig az még csak tanul az egyetemen. Dolgozzunk tehát kicsit többet, tegyünk félre ennek a mi kis fiunknak-lányunknak, mert nekünk milyen nehéz volt, neki ne legyen az. Egy kis hitelt még ráhúzhatunk a saját családi házunkra is, hiszen a gyerek az első. Kérdem én: akar az a gyerek így már valamit?

Megoldás.

Nem nagyon van, a világ valóban változik.

1. A fizikai munkát végző szakembereknek igen meg kellene nyomni a fizetését, hogy valós alternatíva legyen. Sem reklám, sem propaganda nem tudja annyira "megfogni" a gyerekeket, mint hogy a szomszéd villanyszerelő Sanyi új motort tudott venni, pedig tavaly már szép új autót is vett, és minden évben eljárnak nyaralni is. Ne azért akarjak szakembernek menni, mert a kormány új programot indít, és több az ösztöndíj, hanem mert látom, hogy JÓL megélhetek belőle én, és a családom is. Valós embereken, szomszédon, rokonokon kell látni hogy ez igazi alternatíva.

2. A szakmunkásképző a legalja. Bárkit felvesznek, nem baj ha fogyatékos, szar tanuló, létszám legyen. EZ ÍGY NEM MEHET! Rangsorolni a szakmákat tudás, ügyesség bármi alapján, felvételi követelményeket támasztani. Sosem érzed magad kivételezettnek, ha bárki kretén elvégezheti az adott szakmát. Sajnos meg kell reformálni az iskolák finanszírozását is, hogy ne a létszám alapján menjen a pénz. Ez nem fog megtörténni. Aki gyenge, nem lehet sem villanyszerelő, sem autószerelő. Csak fizetős OKJ-s oktatás keretén belül.

3. Szelektálás. Aki nem hajlandó, nem érdekli-lapát. Félévente igazi, valós szintvizsga, nem pedig olyan, ha nem esik ki a kezedből a csavarhúzó az kettes. A gyerek így nem azt látja hogy bármit is csinálok nem bukok meg, nem kell tanulnom, sőt, akár lóghatok is. Ha otthon nem tanulta meg, akkor itt ismertetném vele a kötelezettség fogalmát. Lehet, hogy 30 fős osztályból csak 5 marad, de úgy érzem ha mind megmaradna, abban sem lenne semmi köszönet. arra az 5-re viszont több pénz és figyelem jutna.

4. Gyakorlat. Sajnos ezt nem itt kéne elkezdeni. Már gyerekkorban jó lenne ha látna-fogna szerszámokat, mert könnyen lehet a szülők is rájönnének mihez van "érzéke" a gyereknek. Ekkor még talán kialakulhatna az a jó érzés a gyerekben, hogy örömet okoz ha valamit meg tud csinálni. Élményként tudná kezelni, és esetleg még büszkeség is eltöltené, hogy igen, ezt én csináltam. Ha ez gyermekkorban nem kezdődik el, később számára "csicskák" lesznek, akik fizikai munkát végeznek. Bármi jó lehet, sokat kellene engedni hogy lásson szakembereket, akár részt is vegyen munkákba. Ez nem könnyű a szuper E-naplós, munkavédelmis szigorú világban, hiszen belátható milyen fejet vágna a munkavédelmi ellenőr, ha azt látná hogy a kőműves kisfia lötyköli a maltert a vödörbe apja mellett az állványon (mindezt 5 pontos heveder és sisak nélkül) vagy a 7 éves kisfiú húzza a csőre a szigetelést a vízszerelő sógor-koma mellett. Még gyerekkorban kellene szoktatni őket hozzá, hogy igenis jó dolog ha magad meg tudsz csinálni valamit, és a munkás ruhában nem a csövesek isznak a kocsmákban, hanem szakemberek dolgoznak, gondolkodnak. Itt talán még el lehet érni hogy ne lenézze, hanem felnézzen a szakemberekre, hiszen látja mit kell dolgozni ahhoz, hogy ő zuhanyozni tudjon, szép csempe legyen a fürdőbe, vagy világítson a lámpa. Talán még jobban 2 lábbal járna a földön később is.

5. Nevelés. Mi szülők is hibázunk sokat. Vajon jó ha megadunk mindent? Vezekelhetünk azért, mert nekünk nem ilyen gyerekkorunk volt? Nincs valahol arany középút? Nekünk kell mindent megvenni? Védjük meg mindentől a gyereket?

No, de ez már lehet nem is a szakma, hanem valamiféle szociológiai tanulmány lett :) Csak jelezni akartam, a probléma igen összetett, és nem egy, hanem több ponton is változtatni kellene. Mindenkinek!

Ferikém ez egy igazi remekmű lett! Bármelyik szociológus megirigyelhetné ezt a kis értekezést a mai világunkról. Nem utolsó sorban azt hiszem sokunk érzését, gondolatait öntötted írott formába. Tökéletesen ráismertem magamra mint háromgyerekes szülő, aki valóban vezekel az elmaradt vágyai, álmai miatt és nem akarja, hogy a gyerekei ugyanezt átéljék, ezért minden követ megmozgat, hogy megadja nekik a megadhatatlant, nem gondolva bele, hogy ez később csúnyán visszaüt(het). Köszönöm még egyszer ezeket az elgondolkodtató sorokat!

@Fecó
Szépen összefoglaltad a jelenlegi társadalom sok ismertetőjét.
A mai világ még inkább a külsőségekről szól mint régen a ti időtökben, az "ÉN" még jobban előtérbe került. Minden próbálja érvényesíteni, önmagát "énjét". Ez  sajnos tényleg az Iphone és egyéb márkás termékeken keresztül jelenik meg az embereknél, még ha hitelből, de akkor is kell.

A szülők sok esetben egyfajta védő burkot képeznek a gyermekek köré. Mint te is jól leírtad ennek a jelenségnek okait. Ami teljesen érthető, de sajnos pont ezzel nem az életre nevelik a gyermekeket, hiszen minden nehézségtől megóvják őket. Persze csak jót akarnak. De tényleg olyan jót tesznek, ha sokszor még a leckét is megcsinálják a gyermek helyett?

Szerintem, nem.

A másik fontos dolog szerintem, hogy megváltozott felgyorsult a világ. Ez megjelenik az élet minden területén. A villanyszerelő "tanuló" gyakornok, vagy kezdő villanyszerelő is azt látja már, hogy milyen jól megy a vállalkozás vezetőjének, hiszen ő kapja a sok pénzt. Valós ismeretekkel nem rendelkeznek arról, hogy milyen stressz is éri őket. Az emberek és saját megélhetésének is biztosítása, és egyéb teendők melyek a vállalkozás vezetésével járnak. A felgyorsult világnak következménye, hogy gyorsan szeretnének fejlődni, előrelépni, érvényesülni. Természetesen ez sem igaz mindenkire. Az idősebb korosztály megszokta saját gyermek korából, hogy megfelelő szakmai alázattal álljon a dolgokhoz és adott esetben saját szakmájához is. Ezen fajta alázatnak jele nincsen már manapság, hiszen a gyermekkorból, (család, iskola, stb.) nem hoznak ezzel kapcsolatos ismereteket, tapasztalásokat. Itt is vissza lehet vezetni a szülőkhöz a dolgot, hiszen mindenki védi gyermekét. Ha iskolában tanárral összetűzése akad, egyből a szülő gyermeke védelmére kell, a tanárral szemben. Teszi ezt jogosan, hiszen ezen védelmező szerep szülői feladata része. A jogosság persze ott mér nem igaz, hogy a legtöbb szülőnek meg sem fordul a fejében, hogy esetleg gyermekében keresse a hibát.

A felgyorsult világ, a szakmai alázatosság hiánya, és annak következménye, hogy a gyermekeknek nincsen túl nagy önállóságuk, hiszen mindent "megoldottak" helyettük a szüleik. Odakerülnek sok esetben szüleikkel sokszor hasonló korosztályt képviselő vállalkozóhoz, aki szintén nem fog számukra olyan feladatot adni, mely számukra megugorhatatlan. Tehát nem lesz számukra motiváció, sikerélmény, ösztönzés a szakmunkában. Nem látják, nem tapasztalják meg, hogy milyen az amikor felelősségük van az adott munkát illetően.

A visszacsatolás is fontos, mely nem csak anyagi elismerésről szól. Mindamellett, hogy a fizetés mint motiváció nagyon fontos, hiszen egész világunkat ez működteti. De nem csak ez létezik a világon. Egy egy elismerő szó is csodákra képes, hiszen nem csak a negatív teljesítményt kell visszacsatolni, "hogy már ezt is elcseszted, ezt sem lehet rád bízni". Gyűjthet sikerélményéket egy villanyszerelő tanuló, mekkora önállósággal ruházzák fel. Tanulókkal senki nem akar dolgozni, mert rohanó világunk és profit orientáltságunk mindannyiunkra olyan nyomást helyez, hogy erre nincsen idő minél hamarabb el kell végezni a munkát. Igaz az is, hogy nagyon sok fiatal csak feladat végrehajtásra hajlandó. Mondják meg neki, hogy mit hova kössön és kész. Működést nem érti, vagy nem is akarja megérteni.

Másik kérdés mely még megfogalmazódik, hogy szülőként a villamos szakemberek hazaérve, milyen visszajelzést adnak otthon munkájukról? A gyermek mit lát? Milyen kép alakul ki benne, azzal kapcsolatban, hogy ő akar e ilyen életet magának?

A villanyszerelői, villamos szakmának azért sincsen szerintem túl nagy megbecsülése, mert már mindenki villanyszerelőnek is hiszi magát. A festő is elvállalja megcsinálja a villanyszerelést és még olcsóbban is mint a villanyszerelő sok esetben. Erre nagyon jó példa, hogy a másik oldalunkon a legnépszerűbb cikkek között olyan cikkek vannak, melyek alap villanyszerelési kérdésekkel foglalkozik. Például, hogyan kell bekötni egy alternatív kapcsolót, vagy egy keresztváltó kapcsolót. Nagy a valószínűsége, hogy az ilyen cikkeket a házi barkácsolók, vagy adott esetben a festők olvassák.
Aki a festővel csináltatja a villanyszerelést, csak az árat nézi. Azt látja, hogy működni működik, azt senki nem nézi mennyire biztonságos. Hiszen nem ért hozzá. Olcsó legyen és kész, inkább a megspórolt pénzből majd nagyobb tévét veszünk, mert az látványosabb mint a falakban amúgy sem látszó villanyszerelési megoldások.

Nálunk is célravezetőbb lenne szerintem, ha hasonlóan pár nyugati országhoz, nálunk is beépülne a lakások, házak árába a szakszerű szakmunka. Ahol csak hivatalosan lehet szerelni, villanyt, vizet, gázt, stb. erről nyilatkozattal rendelkeznek. Nem is akarják olcsóbban, számla és papírok nélkül megcsináltatni, mert az nem növeli, hanem csökkenti ingatlanjuk értékét. Hasonlóan mint ma az autóknál, ahol sokan ma már megőrzik minden számlát, szervizkönyvet, mely eladások számít.

Nem egyszerű téma, de valahol a változásnak is kicsiben mindenkinél kellene elkezdődnie. Csak sajnos a mai világban ez pont olyan mintha pont a sokak által járt útiránnyal szembe mennénk.