A KNX/EIB rendszer alapjai

[nova]

Az EIB tulajdonképpen buszvezetékből, a vezetékre csatlakoztatott érzékelőkből, végrehajtókból és rendszereszközökből áll.


Az érzékelők érzékelik az információt és adattávirat formájában továbbítják azt a buszon keresztül.


Érzékelő lehet:

• egy kapcsoló
• egy bináris bemenet potenciálmentes kontaktusok számára
• tűz és füstérzékelő

A végrehajtó fogadja a jeleket a buszrendszertől, és az üzenetnek megfelelő jel megjelenik a kimenetén. Az alkatrészek a buszcsatlakozó segítségével vannak egymással párhuzamosan csatlakoztatva.

Adatátvitel történhet két-eres kábel segítségével, rádióhullámokkal, és az erősáramú hálózaton nagyfrekvenciás jelek segítségével.


Rendszereszközökre a buszrendszernek alapvetően szüksége van. Ilyen pl. a tápegység, tartomány-, illetve vonalcsatoló, illesztőegység a programozó eszköz számára. A két-eres vezetéken történik az egységek tápfeszültséggel történő ellátása, és az adatátvitel is ezen a vezetékpáron valósul meg. Az érzékelőknek alapvetően elég a buszvezeték kiépítése, a végrehajtókat általában el kell látni 230/400V-os hálózati tápfeszültséggel is. A két feszültség egymástól galvanikusan el van választva. Az EIB kisfeszültségű tápellátást igényel. Tápfeszültsége 24V DC (+6/-4V). Ha a feszültség 20V alá csökken, akkor a készülékek lekapcsolódnak a buszrendszerről.


Az EIB decentrális buszrendszer, minden egyes résztvevő rendelkezik egy mikrokontrollerrel. Ez azt jelenti, hogy nincs közös központi egység az irányításra és kommunikációra. Az adatátvitel soros módon 9,6 kBits/s sebességgel valósul meg.

A buszhozzáférést a CSMA/CA (Carrier Sense Multiple Access with Collision Avoidance) protokoll határozza meg. A buszrendszert lezáró ellenállással nem kell ellátni.