Nem tudom mennyire lesz hasznos a téma, de felvetem.
Itt arról szeretnék veletek konzultálni, hogyan történnek a robbanásveszélyes épületek, helyiségek, szabadterek villamos berendezéseinek felülvizsgálatai, milyen mûszerekkel, milyen személyi feltételekkel.
Valamint, hogyan történik a robbanásbiztos gyártmányok felülvizsgálata?
Idézet a 28/2011.(IX.6.) BM rendeletbõl , OTSZ-bõl.
"215. § (1) A vizsgálatok vezetését és abban érdemi munka folytatását csak olyan személy végezhet, aki jogszabályban meghatározott erõsáramú berendezések idõszakos felülvizsgáló szakképesítéssel rendelkezik.
(2) Az ,,A" és ,,B" tûzveszélyességi osztályba tartozó (továbbiakban: robbanásveszélyes) helyiségek és szabadterek villamos berendezéseinek vizsgálatához a vizsgálatot végzõ személy az (1) bekezdésben meghatározottakon felül a sújtólég- és robbanás biztos villamosberendezés-kezelõ vagy robbanás biztos berendezés kezelõ szakképesítéssel is rendelkezzen.
(3) A robbanásveszélyes helyiségek és szabadterek villamos berendezéseinek felülvizsgálatát két, vagy több személy együttesen is végezheti, ha együttesen rendelkeznek a meghatározott szakképesítéssel"
Korábbi OTSZ-hez képest ez változást jelent
Szerettem volna, ha ebben a témában lett volna egy picivel több hozzászólás.
Érdekelne, hogy az Rb-s környezetben mikor, hogyan történik a mûszeres mérés?
Igen ez engem is érdekelne, fõként a gyakorlati oldalról megközelítve. A gyújtószikramentes áramkörök tekintetében is. Egy rb-s szerelvény javítása azért nem olyan egyszerû és nem mindenki végezheti el.
A személyi feltételekre Novill tökéletest választ adott.
Köszönöm.
Hogy miért indítottam ezt a témát?
Mert az igazi "tüzijátékot" itt lehet megrendezni.
A robbanásveszélyes tereknek az MSZ 1600/8 szabvány idõszakában gázokra
A1; A2; A3; A5, porokra B1; B2; B3; B4; B5 veszélyességi övezet volt meghatározva. (az A4-et nem véletlenül hagytam ki, ilyen nem létezett).
Most zóna besorolás van. Gázokra 0 - 1 - 2, porokra 20 - 21 - 22.
És itt, ezekben az övezetekben is kell érintésvédelmet mérni.
De mivel?
Lehet, hogy már van, én nem tudok róla, ha igen adjátok meg a típust, ami robbanásbiztos kivitelû mûszer.
A gyakorlatban hogyan történik a villamos veszélyességi övezet belül a hurokellenállás mérés?
Ha jól tudom az MSZ 16600/8 szabványok nem hatályosak már. Ezen a területen nem is ténykedem, de mint mûszaki információk érdekelnek. Néhány e témával kapcsolatos szabvány számok. Biztos vannak már újabbak is ezeknél!
Robbanás veszélyes térségekre vonatkozó szabványok (http://www.novill.hu/szabvanyok/robbanas-veszelyes-tersegekre-vonatkozo-szabvanyok)
A szabványok ismerõsek.
De milyen mûszerrel mérünk, mikor mérhetünk a robbanásveszélyes térségben?
Mérhetünk egyáltalán?
Tudomásom szerint nem, csak abban az esetben, ha megrendelõ írásban nyilatkozik, hogy megszüntette a robbanásveszélyt.
Ma már nem beszélünk veszélyességi övezetrõl, hanem robbanásveszélyes térség a hivatalos megnevezése a –mint helyesen írtad – zónákkal jellemzett területnek, vagy helyiségnek.
A robbanásbiztos területek alapszabványa az MSZ EN 60079 szabványsorozat, de nagyon fontos a 8/2002. (II. 16.) GM rendelet, amely ,,a potenciálisan robbanásveszélyes környezetben történõ alkalmazásra szánt berendezések, védelmi rendszerek vizsgálatáról és tanúsításáról" szól és a 3/2003. (III. 11.) FMM-ESzCsM együttes rendelet, amely a ,,potenciálisan robbanásveszélyes környezetben levõ munkahelyek minimális munkavédelmi követelményeirõl" rendelkezik.
IdézA gyakorlatban hogyan történik a villamos veszélyességi övezet belül a hurokellenállás mérés?
Bár létezik robbanásbiztos kivitelû mérõmûszer, gyújtószikramentes védelmi móddal, de ezek normál multiméterek. Hurokimpedancia-mérõk, szigetelésvizsgálók nem léteznek robbanásbiztos kivitelben.
Kezdõ felülvizsgálók lehetõleg ne ilyen helyeken akarják megszerezni a gyakorlatot, mert ez veszélyes játék. Láttam olyan minõsítõ iratot, amelybõl kiolvasható volt, hogy az illetõnek lövése sem volt róla hol járt.
Visszatérve a mérésekre, a robbanásveszélyes térségekben, - és itt most inkább nagyobb vegyi gyárakat értek, nem egy festõkabint - az idõszakos felülvizsgálatokat tervezett módon a nagyleállások idejére idõzítik, amikor a technológiát leürítik és írásban garantálják a veszélymentes környezetet. Természetesen ez nem mindig ilyen egyszerû, hiszen vannak soronkívüli mérések, amely vagy egy új készülék beépítése, vagy cseréje miatt nem várhat évekig. Ilyenkor kizárólag tûzveszélyességi munkavégzési engedély (tûzgyújtásinak is nevezik) birtokában, az adott technológiát jól ismerõ üzemi kísérõ felügyelete mellett, hordozható gázérzékelõ berendezés (melyet a technológia bocsát rendelkezésre) birtokában lehet elvégezni a mérést. Szigetelési ellenállásméréskor ügyelni kell arra, hogy a vizsgált kábel mindkét vége ellenõrizhetõ módon a méréskor veszélytelennek minõsülõ helyen legyen, és ne csatlakozzon további kábelekhez, amelyek nem ellenõrizhetõek teljes biztonsággal. Érdekesség, hogy nemcsak villamos mérések nem végezhetõk robbanásveszélyes térségekben, hanem pl. lézeres távolságmérés sem. Még egy érdekesség, ilyen térségekben tilos a mûszerekhez tartalék elemeket, mobiltelefont, és tûzgyújtó eszközöket magunknál tartani. Ha konkrétabb kérdés van, szívesen válaszolok, ha tudok.
Gondolom a lézeres távolságmérõ használata is a mûködtetõ áramforrás miatt tiltott?
Ilyen térségekben még a munkaruhára és cipõre is nagyon figyelni kell.
Mûszálas nem alkalmazható, csak olyan, mely statikusan nem töltõdik fel.
IdézGondolom a lézeres távolságmérõ használata is a mûködtetõ áramforrás miatt tiltott?
Nem, hanem a lézer fókuszálatlan sugárzás energiája vagy teljesítménysûrûsége is olyan nagy lehet, hogy a gyújtás létrejöhet. Ilyenkor a felmelegedés fõleg a lézersugár szilárd testfelületre való beesése miatt, vagy légköri porrészecskék vagy szennyezett, fényáteresztõ részek abszorpciója következtében lép fel.
IdézMûszálas nem alkalmazható, csak olyan, mely statikusan nem töltõdik fel.
Ez régi alapszabály, csak lángálló és szigorúan antisztatikus ruházat viselhetõ, zoknit, alsónemût is ideértve.
Tisztelt kollégák.Nagyon kötözködõ lennék ha ezt az RB-st megbuktatnám?
Nem tudtam kinagyítani a képeket.
Ha jól,látom, az elsõ képen a kötésdoboz fokozott biztonságú Rb-s védelmi módú, de a látható tömszelence szerintem egy "mezei" alumínium. A huzalozásról ne is beszéljünk.
Ez egy A0-ás tokozatban van, Miért is?
A második képen is egy fokozott biztonságú védelmi módú lámpatest van.
Ez kissé korrodált. A tömszelence szerintem szintén nem Rb-s, de nem lehet tisztán látni. Ha a lámpatest ilyen, ki merem jelenteni, hogy a tömítése is hasonló.
Én nem megfelelõnek minõsíteném - így kép szerint - szétszerelés nélkül is.
De egyáltalán milyen a környezet besorolása? Mit keres egy Rb-s zónában egy képkocsi?
Ez nem rb-s ( A-B tvo-ban) terület ugye bár, csak olyan rb jellegû doboz és lámpatest?
Ez egy gázfogadó.A lámpatest tömbszelencéje mûanyag,tömítõpasztával kinyomva.A búrában víz van.Megpróbálom kitenni nagyobban.
Tartom az eredeti véleményem. A minõsítés: nem megfelelõ.
Ha gázfogadó, akkor MSZ 1600/8 szabvány szerint feltételezhetõ egy A-2-es veszélyességi övezet. Ha a gáz relatív sûrûsége nehezebb a levegõnél! Ez most Zona-1. Ha a lámpatestben víz van, eleve nem lehet tömített, attól függetlenül mivel van kiöntve a tömszelence. Van (volt) különleges védelmi mód, amit "s"-el jelöltek. Ez megfelelt, ha mûgyantával volt valami kiöntve. De ha a víz befolyik, ott résméretrõl nem lehet beszélni.
Még a zónabesorolást várom,de így is úgy is nem megfelelt minõsítés.Villámvédelme is bukásra áll a környezõ fák rálógó ágai miatt.
Tudom, hogy az utolsó bejegyzés igen régi, de talán segítség lehet a jövõre nézve a hozzászólásom.
A robbanásveszélyes térségek felülvizsgálatánál az elsõ lépések avval kezdõdnek, hogy az elõzõ dokumentációkat ki kell kérni az üzemeltetõtõl. Ezek közé tartozik az elõzõ felülvizsgálati jegyzõkönyv, amely tartalmazza a vizsgálati lapokat is, szükséges még a zónatérkép, amely alapján megállapítható, hogy az adott berendezés védelmi foka megfelelõ-e. Ha mindezek a dokumentumok rendelkezésre állnak, megkezdhetõ a felülvizsgálat. A vizsgálatoknak is három fajtája létezik: Szemrevételezéses, közeli, és részletes. Szemrevételezéses, és közeli felülvizsgálatoknál szerszámot nem használunk, a berendezéseket nem bontjuk meg, csak kívülrõl alaposan szemrevételezzük. A részletes felülvizsgálatnál bonyolultabb a helyzet, mert az üzemeltetõvel egyeztetni kell azt az idõpontot, amikor dokumentáltan igazolja, hogy a terület robbanásveszélyes anyagtól mentes, és a villamos hálózat feszültségmentesíthetõ. Ha ezek a feltételek adottak, akkor a berendezések megbonthatók, és minden tekintetben ellenõrizhetõk. Ha csak szemrevételezéses, vagy közeli felülvizsgálatot végzünk, akkor is meg kell állapítanunk, hogy a berendezések biztonsági foka megfelel a zónatérképen feltüntetett alkalmazási csoportnak, hõmérsékleti osztálynak, és zónabesorolásnak. Ezeken kívül ellenõrizni kell: áramköri azonosítók meglétét, tömítések hibátlanságát, jogosulatlan módosításokat, rögzítõ és bevezetõ elemek hiánytalan meglétét, és megfelelõségét, az IP besorolását, és ahhoz megfelelõ telep0ítést, adattábla meglétét, olvashatóságát stb, stb.
Jelen esetben a megfelelõ eljárás, szerintem: Be kell ballagni a területre, két pislantást vetni a készülékekre, kiballagni és a jegyzõkönyvbe a Nem megfelelõ minõsítés mellé beírni, az Azonnal javítandó megjegyzést.
Sajnos, még mindig nem veszik elég komolyan az ilyen területek szerelését, és karbantartását, para mindig csak akkor van, amikor valami visszafordíthatatlan tragédia történik. Pedig a felelõs mindig az üzemeltetõ, és a felülvizsgáló. A Robbanásveszélyes térségek villamos felülvizsgálatát, az MSZ EN 60079-17 szabvány tárgyalja. Létezik már a magyarra fordított változat is. Jó munkát mindenkinek!
Régen foglalkozom az ilyen felülvizsgálatokkal. Ismerem a felülvizsgálatokat. A részletes felülvizsgálat nélkül nem igen lehet normális felülvizsgálatot végezni. Ez csak az én véleményem.
A leírtakból azt viszont nem értem, hogy a felülvizsgáló miért felelõs mindig az üzemeltetõvel együtt. Ez számomra érthetetlen.
A felülvizsgáló azokat a berendezéseket tudja ellenõrizni, amit az üzemeltetõ bemutat. Ami zárva van, azt azért nem. :)
Mind e mellett tételezzük már azért fel, hogy a felülvizsgáló lelkiismeretes munkát végez. ;)
Egy kis idõ eltel, mióta a téma indítva lett.
Ecseteltem már a hozzászólásokban az üzemviteli utasítást, és az ellenõrzési okmányt. Ennek megléte sem a felülvizsgáló dolga, fõleg akkor, ha a minõsítõ iratban már korábban le lett írva ennek a hiánya.
Egy jó üzemviteli utasítás, valamint a robbanásbiztos gyártmányokra kiállított ellenõrzési okmány eléggé megkönnyíti a mûszaki felülvizsgálatot.
Nem értek egyet azzal, hogy mindenért a felülvizsgáló felelõs az üzemeltetõvel együtt.
Lehet, hogy nem teljesen jó a megfogalmazás, de én arra gondoltam, hogy ha mondjuk a térségbesoroláshoz nem megfelelõ eszközök vannak telepítve, vagy valamilyen módon bizonyítható, hogy a felülvizsgálat idõpontjában is hibás volt a rendszer. Persze minden felülvizsgálat pillanatnyi állapotot rögzít, és ezt jelezzük is a dokumentumokban.
Ez biztonságot is nyújt a felülvizsgálónak, de ha esetleg hibás megállapítást teszünk, és azt nyilatkozzuk a vizsgált rendszerrõl, hogy minden megfelelõ, és ne adj Isten tragédia történik ki lesz a felelõs? Az üzemeltetõ teljes nyugalomban van, mert megtette a rá rótt feladatot, felülvizsgáltatta a rendszert, abban a tudatban van, hogy minden a legnagyobb rendben, még is bekövetkezett egy baleset. Ilyenkor ki a felelõs? Szerintem jó, ha egy felülvizsgáló abban a tudatban végzi a feladatát, hogy bizony felelõsséggel tartozik. :)
Ezt úgy fejeztem ki, hogy a felülvizsgáló lelkiismeretes munkát végez.
Nem tételezem fel, hogy nem a legjobb szaktudása szerint dolgozik. ;)
Amennyiben nem érzi a felelõsséget, ne vállaljon ilyen munkát.
Az elsõ leírásodból nem ezt érzékeltem. :)