A félelmetes egyenáramról.

Indította Simon Endre, 2013. április 11., 11:11:55 DÉLELŐTT

Előző téma - Következő téma

Simon Endre

Én szinte folyamatosan 35 évig dolgoztam olyan technológia műszaki kiszolgálásában, ahol 5 MW-os egyenáramú folyamat, (elektrolízis) működött. Ez egy elméletileg földszigetelt rendszer lett volna, ami abszurditás, mert a részegységek ezernyi ponton kapcsolódtak elektrolithidak és anyagszerkezeti szivárgóáramok révén a földhöz. Itt egy sportcsarnoknyi teremben 38 db 2-95 V-os testfeszültségű fémszerkezet alkotta a soros kapcsolású fogyasztói  oldalt . A gyüjtő és fordítósínekben 28 kA áram "jött össze". A mágneses térerő itt az "U" alakú hurokban leírhatatlan volt, viszont nem hiszek ennek élettani hatásában. (Ettől függetlenül sem vennék mágneses lepedőt.)
Az összes fémszerkezet érintésvédelmi szempontból csupasznak volt mondható, ha csak nem tekintjük szigetelésnek az egyébként szükségtelen és rendre lepattogó festést. A nyári hőmérséklet az elektrolizáló cellákon 100 C fok közelében volt. A géptestre épített higany keringető szivattyuk űvegszál szigetelt tekercseinek kötéséhez csak keményforrasztás volt alkalmazható, mivel a lágyforrasz itt elszublimált. Ebben a csarnokban az ott tartózkodókról még télen is ömlött az izzadság, vagy aki bírta annak is legalább a keze karja, lába a cipőben szinte folyamatosan nedves volt. A lábbelik az ott alkalmazott, vagy ott keletkezett elektrolitoktól átitatottak és szétmartak voltak.  A mindennapi többszöri felmosás kötelező volt a szétgurult higany miatt, szóval nem volt egy száraz munkahely. Munkába állásom után néhány hétre, látva az ott dolgozók magabiztosságát és nyugalmát én sem féltem megfogni a 60 V alatti pontokat és csak ennél magasabb testfeszültségű munkáknál használtam erős anyagú, de nem bevizsgált gumikesztyűt, vagy "szigetelő" zsámolyt . A szigetelő zsámolyokról annyit hogy azoknak lábain lévő teflon papucsokat valami okoska alulról fejescsavarral fogatta fel a fémszerkezetre, ez a zsámolyok utolsó útján (MÉH) derült csak ki.
Itt a munkavédelmi oktatás személyvédelmi témájában nem a villamos veszély, hanem a folyamatban keletkező vegyianyagok élettani hatása és a robbanásveszély volt kiemelve, " A " fokozattal, alosztályt nélküli. ( Elméletileg A-5 nek kellett volna lennie.)
A speciális karbantartó csoport emberei bármit megcsináltak üzemmenet alatt amihez egy jó állapotú gumicsizma, gumikesztyű és szűrőbetét nélküli gázálarc volt csak a védőfelszerelésük. Az egyoldalasra levágott villáskulcsokon és a lyukkeresőkön a gumizás, vagy a ráhúzott gumitömlő csak a zárlat elkerülése végett volt, mint a nagyteljesítményű akkumulátoroknál, mivel a generált 28 kA zárlat esetén a szerszámot pillanatok alatt elpárologtatta volna. Még a 95V -os kötéshelyeken  lévő sokszáz csavar rendszeres utánhúzása sem volt számukra ciki. A 350-es réz sodronyok  kúpcsészés csatlakoztatásához a 20 mm vastagságú rézsíneken ezernél is több lyukat fúrtak üzemmenet közben. Ez a munka évekíg tartott, de balesetről , vagy veszélyhelyzetről ez idő alatt nem hallottam.
Mivel ez az üzem már sok éve megszűnt, (elbontották) nem akartam bizonyíték nélkül ezekről semmit  leírni. Volt szerencsém viszont a napokban találkozni egy valamikori ott dolgozóval aki megerősített abban, hogy jól emlékezem és amit leírok azt ő személyesen is tudja igazolni. Fotókat már csak az épület bontásáról találtam. Az üzem "fénykorában" a fényképezés itt bűncselekménynek számított.
Szeretném ha valaki tudna írni az alumínium, (timföld) elektrolízisről  mert ott is állítólag hasonló körülmények voltak.

Laca83

Üdv! Én is láttam már hasonló dolgokat. Az aluminiumkohóban : kádaknak nevezik ezeket a szerkezeteket,ahol a fémet olvasztják.Két kád között volt aki áramütést kapott.a fémszerkezeteket összekötik egymással viszont földeletlen a rendszer. A csarnokban tüskehúzásnál is van  ilyen veszély is. És még az öntöde ahol hasonló a helyzet.Viszont a kohócsarnok padozata nem lehet vizes ,nedves mert robbanásveszély is fennáll az áramütésen kivül. (forró,folyékony aluminium meg a víz nem túl szerencsés)