Demagnetizáló berendezések működése és alkalmazása az gyártástechnológiákban

Indította JUVILL, 2013. június 11., 21:03:26 DÉLUTÁN

Előző téma - Következő téma

JUVILL


Mennyire ismerjük ezeket a berendezéseket és alkalmazásukat.
Egy pár hozzászólást gondolom megérne a téma.

nova

Hát így hirtelen ötletem sincsen, viszont szívesen olvasnék a témáról mely a címben is szerepel.  ;)
Villanyszerelõ fórum szabályzat - Kezdő fórumozók figyelmébe! - Közlemények

Privát üzenet funkció nem szakmai kérdések megválaszolására van fenntartva!

Novill


JUVILL


Talán vannak olyan kollégák, akiknek nem. :)
Valamikor terveztem ilyen berendezést, és nagyon sokáig működött, míg a termelőterületet a "privatizáció" meg nem szüntette.
Méretezni kell, egy kicsit bonyolult, de feltételezem kész berendezést is lehet kapni.
A lényege, hogy a fém forgácsolás alkalmával az anyagok felmágneseződnek, a fémforgács, vasreszelék a felületükre tapad. Ha ezt a felmágnesezett, vasreszelékkel teli anyagot áthúzzuk, vagy egy szállítószalagra helyezve áthajtjuk ezen a berendezésen, lemágneseződik, és ezek a fémes anyagok arról lehullanak, a további megmunkálásnál nem okoznak bemaródást a gyártmány felületén.
De hogyan történik ez a lemágnesezés, demagnetizálás?

nyaki

Mivel nekem tanult és gyakorlott szakmám az elektronika, sőt RTV műszerész is lennék, így tudok némi infóval szolgálni.
Az egyik felhasználás a szelektív hulladékkezelés, amit Juvill is említett.
A másik, mely közelebb esik hozzám az a TV technika.
A "régi" színes CRT televíziók korában a képcsövek ún. árnyékmaszkja gyakorlatilag egy lyukacsos fémlemez volt, mely az anódot képviselte. A fűtött katódról érkező negatív töltésű elektronok, sugáráram képében egy idő után képesek voltak mágnesességet létrehozni,  az egyébként alapjában acéllemezből készült maszkon, mely a képen színes foltokat produkált. Ezt az egyenáramú felmágneseződést kellett eltüntetni. A kezdetekben a delta csöveknél (pl. ColorStar) ezt kézzel oldották meg, egy speciális, kör alakú tekerccsel, amit váltakozófesszel tápláltak meg és meghatározott körkörös mozdulatokkal lehetett elvégezni. A váltakozófeszültség a tekercsben váltakozó és erős mágneses erőteret hozott létre, mely a gyengén mágnesesen polarizálódott maszkot képes volt a gyorsan váltakozó erőtérrel  semlegesíteni. Később, az ún. in-line csöveknél már ezt automatikusra készítették, oly módon, hogy a készülék főkapcsolójával párhuzamosan beépítettek egy ún. PTC/lemágnesező tekercs kombinációt, ahol magát a tekercset a képcső hátsó falára erősítettek kettős vese alakzatban, mely hivatott szolgálni, nagyszerűen kivitelezve, a korábbi kezelőszemély munkáját. Ezek csak a készülék bekapcsolásakor működnek, vagy áramszünet utáni fesz visszatérésekor. Folyamatos készenléti üzemben hatástalanok és nem terhelik a rendszert. Jelenlétét úgy veszed észre, hogy bekapcsoláskor a lakásvilágítás izzói egy pillanatra villannak, mintha egy villanymotort kapcsolnál be.
A másik alkalmazási területük volt a videó és audió magnetofonok felvevőfejeinek a demagnetizálása. A felvételek alatt a felvevőfej, a folyamatos egyenáramú előfeszítés miatt, egy idő után állandómágnesességet mutatott, mely a felvételek drasztikus minőségromlásához vezetett, különösen a magasabb frekvenciákon és nagyobb dinamikájú műsoroknál. A demagnetizálási módszer hasonló volt a TV készülékeknél használatos PTC-s megoldáshoz, de ez kisebb méretű, gyengébb és persze szigorúan kézi művelet volt.
Ma már az LCD-k, plazmák, stb. világában ez a jelenség nincs. Csakis az ipari elektronika egyes területei alkalmazzák, de hogy hol, ::) azt nem tudom konkrétan, mert személyesen még egyet sem láttam, de már hallottam, ...bár lehet, hogyha sokat gondolkoznék rajta rájönnék, de egyenlőre nem érdekel.
Hát, röviden ennyi lenne, amit én tudok erről. :-\