A villamos biztonságtechnikai felülvizsgálatok alkalmával számtalan hiányosság feltárásra kerül. Ezeknek a javítási költségei változatosak. Lehel pár ezer forint és több millió is. A nagyobb költségek általában ott vannak, ahol még soha nem volt semmilyen felülvizsgálat - mert sajnos ilyen is van - és a javítási költség miatt a felülvizsgálót vádolják.
Egy minõsítõ írat leadása után, a megrendelõ - ha jobb esetben egyáltalán foglakozik vele - árajánlatok alapján költségvetést készít, és ütemezi a javításokat.
Természetesen vannak sürgõs javítások, és késõbb elvégezhetõ karbantartások.
Gyakran elõfordul, hogy a felülvizsgáló fejéhez vágják, hogy miért ír a minõsítõ iratba ennyi hibát és hiányosságot, miért veri a megrendelõt ennyi költségbe, és ha így folytatja, a jövõben nem adnak neki munkát.
Mi a véleményetek errõl a témáról?
A felülvizsgáló talán nem ír be több hibát, mint amennyi van, (vagy amit felfedez belõle). Gondolom, egyetlen felülvizsgáló sem azon filózik munka közben, hogy mennyibe kerül a hiányosságok javítása, esetleg akkor, ha eleve úgy bízzák meg, hogy a javítás is az övé ;). Ha nem így van, akkor esetleg szörnyûlködik az állapotokon. Sajnos a gazdaság általános és a cégek egyedi állapota miatt minden ilyen rendkívüli kiadás rosszul jön, de ez a felülvizsgálót nem befolyásolhatja, mert az eredeti funkcióját veszti el a felülvizsgálat, és kezdõdik a papírgyártás, melyet itt már megfelelõen elítéltünk és kiveséztünk. Én nem a felülvizsgálói tevékenységbõl élek, de szerintem aki abból él, és szeretne még sokáig, nem engedhet az ilyenfajta nyomásnak, még ha el is veszít egy-két céget a kliensei közül. Kis engedmény után jön a nagyobb, múltkor sem volt baj belõle-de egyszer lesz, és az nagy baj is lehet. Másrészt azok elõl veszi el a levegõt, akik nem kaphatók ilyen engedményre. A felügyelet részérõl pedig hasznos lenne, ha ellenõrzés során hiányosságot találnak, idõt adnának a javításra, és utána büntetnének, ha így sem változik semmi. Nem a pénzbeszedést, hanem a jobbító szándékot érzékelve talán más lenne a cégek hozzáállása is.
Ami hiányosság az hiányosság. Szerepeltetni kell a minösitõ iratban. Ha van a cégnek villanyszerelõje el is háríthatja a hibát, így nem kerül bele a minösitõ iratba. A másik megoldás ha a felülvizsgáló cég bevállalja be a javítást. Így ebben az esetben sem kerül bele a végleges minösitõ iratba. Ekkor hibajegyzék készül és az alapján lesz kijavítva. Sajnos ma az olcsó áron be vállalt felülvizsgálatoknak van piaca igazán. Szerintem például 10-15 évvel ezelõtt jóval többen végeztettek felülvizsgálatot mint ma. Ez köszönhetõ az érvényben lévõ rendeleteknek és a mai gazdasági helyzetnek. A megrendelõ sajnos nem a szakszerûséget nézi, hanem azt, hogy mennyibe kerül. Ugyan elvétve lehet találkozni olyan megrendelõvel is ami nagyon magasra teszi a szakmai mércét, de itt is az olcsó ár számít igazán. Valóban minden felülvizsgálatnál a jobbító szándékot kellene értékelnie a megrendelõnek.
Pénz nincs a javításra, ez általános. Egyre több az olyan hiba, melyet szintén a pénztelenség szült.
Semmi nincs dokumentálva. Akik a nem szabványos - sok esetben életveszélyt és tûzveszélyt okozó szereléseket (barkácsolásokat) végezték -már az adott cégnél - létszámcsökkentés miatt - nem dolgoznak. Akik az adott munkát átvették, azok a szerelés alkalmával sem voltak tisztában azok mûszaki állapotával, és most sem értenek hozzá, hogy a felülvizsgáló mit ír a minõsítõ iratba, még akkor sem, ha annak összefoglaló fejezetében úgy fogalmaz, hogy egy laikus is megértse.
Valóban az lenne a legjobb, ha a felülvizsgáló jó indulatát vennék figyelembe, inkább örülnének annak, ha az élet- és vagyonveszélyt jelentõ hibák feltárásra kerülnek, és eddig azokból - a hozzá nem értésük miatt - baleset és tûzeset nem keletkezett.
Ehelyett viszont berágva kijelentik, hogy "milliós költsége ne verje õket senki".
Nem hiszem, hogy egy felülvizsgálónak is ez volna célja.
Aki ilyen kijelentést tesz, tisztában van azzal, hogy a létesítés idején mit hogyan kellett volna szabványosan megszereltetni?
Tisztában azzal, hogy a fennálló élet- és tûveszélyes hibákért ki a felelõs?
Végül is egyik megrendelõ sem várhatja el, hogy a felülvizsgáló vigye a bõrét a vásárra. Az olcsó emberek ezt viszont önként megteszik ;).
Az "olcsó emberek" közül a nagy számok törvénye alapján is valaki(k) hamarosan bíróságra fognak kerülni. Ha ez megfelelõ nyilvánosságot kap, talán visszaszorul egy kicsit ez a szemlélet.
Én amúgy már átéltem olyan EBF felülvizsgálatot, hogy a felülvizsgáló drukkolt, találjunk egy kis hibát, amit fel lehet írni! (Nem mondom, nem rossz ilyen helyen villanyszerelõként dolgozni ;))
Ritka, ha a felülvizsgálat nem tár fel hiányosságot, de elõfordul.
Ha nincs feltárt hiányosság a megrendelõ nyilatkozata: "ezek nem is csináltak semmit."
Ha sok a feltárt hiányosság, akkor az mondja: "mit képzelnek ezek, eddig semmi baj nem volt, idejöttek és semmi nem jó. Honnan vegyünk pénzt a javításra? Legközelebb másokat bízunk meg." :)
Semmi se jó, ez így igaz. De ha a felülvizsgálat a saját embereid munkájának felülvizsgálata is külsõ szemmel, és az üzemeltetés tapasztalatai is a hibamentességet igazolják, akkor ez megint egy másik kérdés. De ez a topic nem is ez miatt született, hanem az ellenkezõ tapasztalatok miatt.
Sajnos az ellenpólust is tapasztaltam, a legkritikusabb helyekre kértünk is ajánlatot teljes felújításra, kábel és elosztók cseréjével, tizenmilliós nagyságrend lett, 3 éve ugyanúgy van, és jobb nem lett....
Sokszor az üzembiztonság sem elég érv, majd ha elromlik, megcsináljátok, ahogy szoktátok alapon
De vannak életveszélyes és tûzveszélyes hibák, amiknek a halogatása nem célszerû.
Üdvözlet!
Volt már nálam is olyan hogy a megrendelõ kérte hogy ne legyen már hibalista a minõsítõ iratban.
Ez a problémásabb helyzet mivel ha nem írom be a minõsítõ iratba feltárt hiányosságokat akkor csak a megrendelõ utólagos jóindulatán illetve lelkiismeretén múlik hogy kijavítja-e a hiányosságokat.
Mindig azt szoktam mondani hogy ha hibát találok a felülvizsgálat során az nem baj és az sem ha bekerül a hibalistába. Inkább az a baj ha nem találom meg esetleg a hibát és abból kifolyólag esetleg baleset vagy tûzeset következik be. Ha kiadom a minõsítõ iratot, onnantól kezdve enyém a felelõsség és engem vesznek elõ egy esetleges baleset után ha egy hiba miatt esetleg valakit áramütés ér. Az pedig senkinek sem hiányzik hogy bíróságra járjon.
A minõsítõ irat végén egy táblázatban sorolom fel tételesen a feltárt hiányosságokat illetve javaslatomat a javításra. A táblázat tartalmaz egy másik oszlopot amiben a hibák kijavításával megbízott villanyszerelõ írja be a nevét, aláírását és a javítás idõpontját.
A végén oda írom hogy a javítások után az érintett részeken a súlyosabb hibáknál utólagos felülvizsgálat, illetve a kisebbeknél pl. matricázás,feliratozás ott szerelõi ellenõrzés szükséges.
Van még egy sor amit oda szoktam írni: "Az a tulajdonos vagy üzemeltetõ aki elmulasztja a felülvizsgálatok elvégeztetését,illetve a felülvizsgálat során feltárt hiányosságok kijavítását, így az adott létesítmény balesetveszélyessé válik, az 1978.évi IV törvény alapján "Foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetést" valósítja meg !
Nagyon célszerû, amit leírsz.
Ha elolvassák, akkor az már nagyon jó.
A szomorú tapasztalat, hogy csak akkor olvassák el, ha már baj van, vagy akkor, ha ellenõrzést kapnak. Ez esetben minden nagyon fontos lesz és sürgõs.
Akkor kapja a telefont a felülvizsgáló, és jön a reklamáció fõleg a költség miatt.
Bezzeg, ha a leadott minõsítõ iratokat - legalább az összefoglaló fejezetet - a megrendelõ áttanulmányozná, nem érné meglepetés, és tudná ütemezni a javítást idõben, és költségben.
A feltárt hibákról, javítási költségekrõl én is kiadhatnék egy könyvet. Sajnos az a tapasztalatom, hogy általában a megrendelõ azt szeretné, ha kapna egy jó jegyzõkönyvet bagóért, hibát ne találjunk, de ha van is, nem számít. Sajnos nekem is egyre kevesebb a munkám, mert ha normálisan meg akarok valamit csinálni, mondok egy árat, akkor jön majd valaki, aki megcsinálja olcsóbban - silány minõségû anyagokkal és esztétikailag is 0 az egész. Meg persze a szabványoknak sem felel meg. Tudnék mesélni...
Itt a megrendelõk érdeke a költségek vonatkozásában ellent mond a biztonsági szint megkövetelésével. Holott a cégvezetés személyesen is felelõsségre vonásra kerülhet adott esetben. Ennél fogva a józan ész szerint neki sem lenne mindegy, hogy szakszerûen legyen elvégezve a felülvizsgálat. Mert ez az õ érdekeit szolgálja, ezt kellene felismerni. Viszont nem értem azon felülvizsgáló kollégákat akik bagóért állítanak ki minösitõ iratokat. Úgy, hogy csak szúrópont szerûen végeznek el vizsgálatokat. Itt is fel kellene ismerni a felülvizsgáló kollégának a felelõsség súlyát. Minden munkánál benne van a hiba lehetõsége. Ezért kell törekedni a részletes vizsgálatokra, mert így feltehetõen kisebb a hiba százalék. Ennek viszont ára kell , hogy legyen.
Az alábbi kérdésben szeretném kérni a kollégák véleményét. Szállodaépület, 40 szoba, érintésvédelmi felülvizsgálat. A szobákban történő mérések után az ágy feletti "éjjeli-lámpák" ellenőrzése közben kerestem azonosító adatokat, jelzéseket az érintésvédelmi osztályba sorolásról. A lámpatestek betáplálása 2 eres MTL kábel, tehát védővezető nincs. A lámpatestek fémből készültek, a kábel átbújik egy alumínium tömszelence jellegű átvezetőn, és gyakorlatilag a fém testben, egy porcelán foglalatra van rákötve. A lámpatesten nincs semmi azonosító, sem feszültségszint, sem érintésvédelmi osztály, sem IP védettség, sem maximális teljesítmény, semmi. Az asztali állólámpa hasonló kivitel. Az előző felülvizsgáló elintézte annyival, hogy ezek kettős szigetelésű berendezések, és rendben van minden. Én pedig kétségekkel fogadom ezt, pláne hogy pár lámpatestnél, az átvezető alumíniumnál, már látni ahogy az igénybevételtől elkopott a kábel külső burkolata is. Minden szobában egyforma "egyen lámpák" vannak, semmi azonosító! Nem akarom indokolatlan költségekbe verni a szállodát, de Én úgy vélem, hogy a belső berendezésekről nem nekem kell eldöntenem milyen érintésvédelmi osztályba tartozhat, hanem a gyártójának, amit jeleznie kellene. Ha ez így nem jó, akkor most be kell szereznie úgy 80 db új falikart, és 40 db állólámpát. A másik érdekesség, hogy a lámpák megtáplálása az ágy melletti 65-ös szerelvénydobozból történik, leszerelték a dugaszoló aljzatot, bekötötték a kábelt fixen, majd a faburkolatra felcsavaroztak egy 80-as műanyag doboztetőt 2 facsavarral. Mi lenne javasolható?
Idézetet írta: Fecó Dátum 2013. augusztus 23., 21:47:44 DÉLUTÁN
Az alábbi kérdésben szeretném kérni a kollégák véleményét. Szállodaépület, 40 szoba, érintésvédelmi felülvizsgálat. A szobákban történő mérések után az ágy feletti "éjjeli-lámpák" ellenőrzése közben kerestem azonosító adatokat, jelzéseket az érintésvédelmi osztályba sorolásról. A lámpatestek betáplálása 2 eres MTL kábel, tehát védővezető nincs. A lámpatestek fémből készültek, a kábel átbújik egy alumínium tömszelence jellegű átvezetőn, és gyakorlatilag a fém testben, egy porcelán foglalatra van rákötve. A lámpatesten nincs semmi azonosító, sem feszültségszint, sem érintésvédelmi osztály, sem IP védettség, sem maximális teljesítmény, semmi. Az asztali állólámpa hasonló kivitel. Az előző felülvizsgáló elintézte annyival, hogy ezek kettős szigetelésű berendezések, és rendben van minden. Én pedig kétségekkel fogadom ezt, pláne hogy pár lámpatestnél, az átvezető alumíniumnál, már látni ahogy az igénybevételtől elkopott a kábel külső burkolata is. Minden szobában egyforma "egyen lámpák" vannak, semmi azonosító! Nem akarom indokolatlan költségekbe verni a szállodát, de Én úgy vélem, hogy a belső berendezésekről nem nekem kell eldöntenem milyen érintésvédelmi osztályba tartozhat, hanem a gyártójának, amit jeleznie kellene. Ha ez így nem jó, akkor most be kell szereznie úgy 80 db új falikart, és 40 db állólámpát. A másik érdekesség, hogy a lámpák megtáplálása az ágy melletti 65-ös szerelvénydobozból történik, leszerelték a dugaszoló aljzatot, bekötötték a kábelt fixen, majd a faburkolatra felcsavaroztak egy 80-as műanyag doboztetőt 2 facsavarral. Mi lenne javasolható?
Üdv Fecó
A következő a javaslataim.
1 A lámpáknak a gyártási dokumentációját kellene beszerezni hogy mire van minősítve.
2 A lámpákat lehetne minősíteni az erre akkreditált minősítő laborral.
3 A lámpákat leföldeled, de ha a lámpa eredetileg kettős földeléssel van gyártva eltérsz a gyártási specifikációtól, akkor minősíttetni kéne mint új gyártmány.
4 Le cserélteted az egészet új lámpákra ami megfelelő tanúsítvánnyal rendelkezik.
5 Így hagyod és mint felülvizsgáló vállalod a felelősséget bármely baleset esetére.
A cserét javasolnám.
Fel kell kérni az előző felülvizsgáló kollégát,hogy minősítse büntetőjogi felelősségének tudatában ezeket a lámpákat :). Én személy szerint nem minősíteném a leírtak alapján megfelelőnek. Egyébként ha ilyen helyen mágneses teret mérsz az érdekesség kedvéért nagy a térerő, viszont ha földelt (I.év.o.) akkor viszont elhanyagolható. Ez az elektroszmog egyik megnyilvánulási formája.
Emlékeim szerint, ezekkel a zsinóros kapcsolóval ellátott, vagy anélküli falikarokkal és asztali lámpákkal a szabvány külön foglalkozik és azokat kivételnek tekinti a földelt fémtestűektől és bizonyos engedményeket adnak ezekre vonatkozólag, azaz a szabvány eltekint a védővezetőtől, de a lámpatesteken fel kell tüntetni a CE minősítést és a gyártót. Érintésvédelmi osztályba sorolásról nem emlékszek, pont az engedmény miatt.
Sajnos az idevonatkozó szabványszámot nem ismerem, de a lámpatestekkel foglalkozó szabványban olvastam. Anno a VTT elküldte ugyan nekem az erre vonatkozó kivonatot, de már nem tudom, hogy hová tettem. :-\
Jelen felállásban ezeket nem lehet minősíteni, mert semmilyen jelzést nem tartalmaz és ilyenkor a felülvizsgáló helyesen jár el akkor, ha kéri a műbizonylatokat, vagy legalább a gyártó elérhetőségét, akitől ki lehetne kérni utólag is, vagy egész egyszerűen ezek hiányában, a jelen szabványokra hivatkozva, védővezetősnek veszi és mivel az nincs, így nyilván nem fog megfelelni.
Örömmel jelentem a probléma megoldódott. Az üzemeltetővel egyeztetve teljesen korrekten közölte, amennyiben kis kétség is felmerül ezen régi világítótestekkel kapcsolatban, Ő maga is jobbnak látja a cserét. "Ez egy szálloda, nem engedhetjük meg hogy bárkinek a biztonsága függjön ezen berendezések kétséges állapotától" Amúgy sem mai darabokról van szó. Ezek szerint van aki átérzi a felülvizsgálat súlyát, és nem felesleges pénzkidobásnak, hanem fontos iránymutatásnak látja?
Hát ilyen ügyfelet kívánok mindannyiuknak a felülvizsgálatok során.
Meghát a fellépés! Azon biza nagygyon sok múlik; egyenrangúnak fogadjon el az ügyfél, ne azt érezze, hogy mi is a vérét akarjuk szívni, meg akarjuk kopasztani, biztos lejattol nekünk a szakbolt, ecetera... Fecó, részemről grat! ;)